Nóci az oviban

Köszönet a képekért Peer Rékának!

Ederlezi

Ezt az előadást anno élőben is végigkönnyeztem, és azóta is minden alkalommal, amikor újranézem. Isten áldja meg Magdit, és segítsen neki, hogy a küldetését meg tudja valósítani!

z

Ruhafej

Keresztelő

Józsipapa ma elküldte a fényképeket. A Zozótól kapottakkal együtt ez már elmeséli a keresztelőt.

Az, hogy Nócit meg fogjuk kereszteltetni, elég régóta ért már. A problémát számomra az jelentette, hogy hol és ki keresztelje. Itt Pesten már régóta nem járok misére, mert lelki béke helyett fájdalom és harag töltött el több prédikáció végére is. Ha Szombathelyen laknánk, Miszori Zoltán atyát már régen megkerestem volna, rá a mai napig hálával és szeretettel emlékszem.

Végül idén, a költözést követően, az ovihoz hasonló döntést hoztam: nézzük meg a legközelebbit! És a Sasvár utcai plébánián Nagy Zoltán tisztelendő úr kellemes meglepetést hozott. Kedves, jóindulatú volt már az első beszélgetéskor.

Azt már korábban is tudtam, hogy a keresztanya Adri lesz. Mivel úgy tűnt, Balázst nem igazán érdekli, megkereszteltetjük-e Nócit, először gondban voltam a keresztapa személyét illetően. De aztán kiderült, hogy Balázs Andrist szeretné megkérni, aki örömmel vállalta is. Apró nehézséget jelentett, hogy Andris Dubaiban dolgozik pár éve, de szerencsére a plébános úr megnyugtatott, hogy elég, ha a keresztanya jelen van.

A meghívott családtagok listája ezúttal sem volt hosszabb, mint az esküvőnkön. Maga a keresztelő is körülbelül ugyanannyi ideig tartott. Mi már csak ilyenek vagyunk Balázzsal, nem szeretjük a felhajtást. A nagyszülők, Zozóék, Böbüs, Bözsi és Adriék. Nekem ennyi embert is elég volt szervezni. :o) Katamamáék azon a héten tudták meg, hogy mégis el tudnak jönni, Böbüs viszont azon a héten betegedett meg.

A pap nagyon kedvesen, szeretettel végezte a szertartást, láthatóan szereti a gyerekeket. Amikor meggyújtotta és a kezembe adta a gyertyát, Nóci azonnal elfújta, és büszkén nézett rám, hogy ugye milyen ügyesen csinálta. Eddig csak szülinapi tortán találkozott gyertyával. :o) A pap is elmosolyodott, és percekig láthatóan küzdött a nevetéssel.

Nóci nagyon türelmesen üldögélt. Nem igazán értette, hogy a pap bácsi miért rajzol időnként keresztet a kis homlokára, de viccesnek találta, és tetszett neki. A keresztvizet a pap nagyon óvatosan csorgatta a kis fejére, és egyből kaptunk is egy kis kendőt, amivel letörölhettük. (Bár természetesen a táskámban volt egy kéztörlő, nem bízzuk a dolgokat a véletlenre. :o)) És Nócinak ez is tetszett. Mondjuk már hetek óta majdnem minden esti mesében szerepelt az, amikor neki majd lesz a keresztelője, és ott lesz a pap bácsi fehér köpenyben, és vizet csorgat a kis fejére - Nóci pedig szereti az olyan meséket, aminek a szereplőivel az életben is lehet találkozni, a főszereplője meg ő maga. :o)

A szertartás után a Keresztanyujától tanulgatta az oltár előtti keresztvetést, térdeléssel. A templom kijáratánál megismételtük. Nagyon édes volt. :o)

Az időjárással végül is szerencsénk lett. Még aznap reggel is nehéz volt eldönteni, hogy is lenne jó öltözni. A keresztelő után beültünk a Bástya Pizzériába, és egészen az ebéd végéig kellemes maradt az idő. Csak akkor kezdett esni az eső, amikor már autóval indultunk haza.

Aznap Nóci 3 darab Bibliát kapott. Persze az aznap esti meséket a Bibliából kellett mesélni. Ezen a ponton szembesültem azzal, hogy hiába gyerekkiadások, Nócinak még így is brutálisak a történetek. Rögtön a második történet Káin és Ábel volt. Nóci még azon is elsírja magát, ha egy meseszereplő nem kapja meg, amit szeretne, a testvérgyilkossággal abszolút nem tud mit kezdeni. Úgyhogy végül is abban maradtunk, hogy a szomorú történeteket nem olvassuk. A kiűzetés a Paradicsomból rendben volt, a Bábel tornya szintén, de Lót történetét átlapoztam, és amikor a "Miért"-re azt feleltem, hogy "Mert ez szomorú", ő sem akarta hallani. A gyermeki lélekbe egészséges önvédelem van beépítve.

Az imák közül valahogy az őrangyal-imát éreztem legfontosabbnak, azt tanítottam meg neki először. Most már időnként boldogan rázendít, hogy "Őrangyalom, szívből kérlek". Az esti imát és az asztali áldást is lelkesen mondogatja velem, és látszik, hogy azokat is próbálja megjegyezni, bár a szövegrészletek egyelőre keverednek a kis fejében. :o)

Áldott életet kívánok Neked, kicsi ember, vigyázzon Rád az őrangyalod, és segítsen a szívedből áradó szeretet elfogadni magadat és a többi embert, hogy azt lásd meg, ami összeköt, ne azt, ami elválaszt!

Divattörpe

SOSE vezess, ha ittál!

Ünnep és elásott kincs

Nóci ma 3 éves. Reggel a "Boldog szülinapot!" köszöntésre azt felelte: "Májis eljött? Hol a tojtám?"

Délután elmentünk a Fortuna Sóbarlangba itt a Centin, hármasban: Apaegység, Mamiegység és a kis ünnepelt. Békésen eljátszogatott a sóban, kétpercenként feltett egy kérdést, aminek leginkább ellenőrző funkciója volt: ugye ébren vagyunk, ott vagyunk. A 45 perc vége felé észrevettem, hogy nincs a nyakán a nyaklánca, kezén a karkötője. Mindkettő cérnára felfűzött színes műanyag korongokból állt, úgyhogy először úgy gondoltuk, elég körülnézni, és meglátjuk. Nem nyert. Nóci rájött, hogy elásta az ékszereket. Akkor Balázs azt javasolta, a kis játék gereblyével kotorjuk meg a sót, az majd beleakad. A nyaklánc elő is bukkant így, de a karkötő nem. Ekkor érkezett meg Rudi bácsi, a sóbarlang egyik gazdája (a másik Rózsi néni). Amikor elmeséltük a félig sikeres kincskeresés történetét, behozta a nagy "gereblét". Átfésülte vagy ötször a terepet, de a kincs makacsul lapított a mélyben. Úgy tűnik, Nóci komolyan vette az ásást, és jó mélyre rejtette a karkötőt. :o)

Egyelőre a kincs maradt ott, ahova kissé feledékeny gazdája elásta. De ha Nóci előáll egy térképpel, amire X-et rajzol, megszervezzük az expedíciót. ;o)

Az áprilisban egyébként az a jó, hogy végtelenített ünnepléssorozat veszi ilyenkor kezdetét. Tegnap, családi szokás szerint, Balázzsal megköszöntöttük Nócit, odaadtuk az ajándékait. Ma kapta a telefonos gratulációkat családtagoktól és barátoktól. Holnap jön az anyai ág ünnepelni (Macómami, Apóka, Böbüs, Zozó, Bömbi). Holnapután megyünk a Közlekedési Múzeumba, mert Nóci ezt kérte szülinapjára. Aznap este megköszöntenek engem a családtagok, hiszen hétfőn az én szülinapom következik. Aztán pár nap szünet, de 22-e máris Noémi-nap, előző este jöhet a köszöntés. Aztán a hétvégén jön Katamama és Józsipapa a kis ünnepelthez.

Fél óra múlva lesz 3 éve, hogy a világra jött Artner Noémi. Isten éltessen sokáig, egészségben, boldogságban, kicsi ember!

Álmod úgy valósul meg...

Álmod úgy valósul meg, ha apránként építsz.
A sok kicsi sokra megy, műved így gyarapszik.
Életed éld szabadon, szánj időt a szépre.
Ne sokat tégy, de azt jól, s öröm lesz a bére.

Kőre követ nap mint nap, titkod lassan érik.
Így növekszel nap mint nap,
Míg felérsz az égig.

A tiltakozás lényege

Nóci: Nem, nem! Nem akajom!
Mami: De mit?
Nóci, kis töprengés után: Azt, amit te!
:o)

Hogy a gyerekeink egészségesen étkezzenek...

Assisi Szent Ferenc imája